A platina (nyelvújításkori magyar nevén: éreny) egy fémes elem, az átmenetifémek közé tartozik. A rendszáma 78, a vegyjele Pt.

A természetes eredetű szennyezett platinát – nem szándékosan ugyan – de már az ősi egyiptomi mesterek is használták ezüst helyett. Az ecuadori indián törzsek pedig ékszereket készítettek belőle a spanyol hódítók érkezése előtt. 1736-ban de Ulloa spanyol csillagász és tengerésztiszt egy megmunkálhatatlan fémre, platina (spanyol eredetű, kicsi ezüst), figyelt fel a mai Kolumbia aranybányáiban.

Előfordulása

A platina többnyire az egyéb platinafémekkel együtt fordul elő, vagy elemi állapotban a nikkel-, réz- és vas-szulfidokkal együtt. Manapság a legjelentősebb előfordulást azok a réz-nikkel ásványok jelentik, amelyek egyrészt Dél-Afrikában, másrészt Oroszországban vannak, és ezeket egészíti ki a kanadai Sudbury-kitermelés.

Kémiai tulajdonságai

A platina kémiailag nagyon ellenálló fém. Csak királyvízben vagy oxidálószer jelenlétében sósavban oldódik. Ha a királyvízben oldjuk, hexakloro-platina(IV)-sav (hidrogén-[hexakloro-platinát(IV)], H₂[PtCl₆]) keletkezik. A platina vegyületeiben általában +4 vagy +2 oxidációs állapotú.

Előállítása és felhasználása

A világ platinafém-termelésének 98%-a 3 országból származik: a korábbi Szovjetunió 49%-ban, a Dél-afrikai Köztársaság 43%-ban és Kanada 6%-ban részesedik ebből. A kőzetekből általában nemesfém koncentrátumokat állítanak elő, melyekből mind a hat platinafém előállítható. A platina 35-40%-a (palládiummal együtt) a benzinüzemű gépkocsik katalizátoraként használják fel. Körülbelül azonos mennyiséget ékszerek készítésére használnak, és az összmennyiség 18%-át alkalmazzák a petrolkémiai, valamint az üvegiparban.

Bizonyos platinavegyületeket daganatellenes gyógyszerként alkalmaznak. Ilyen vegyületek a ciszplatin, a karboplatin és az oxaliplatin.